05.12.2009 (szombat)

Ma volt életem második Mikulásjárása. Annyiban különbözött a tavalyitól, hogy idén két alkalommal is járt: délután apa munkahelyén, majd este otthon is eljött. Azt hiszem nagyon jó kisfiú voltam...

16-20.12.2009 (szerdától-vasárnapig)

Szerda reggeltől vasárnap délig, azaz majdnem négy napig laktunk a bukaresti "Maria Sklodowska Curie" gyerekkorház ortopédia osztályának a 213-as számú kórtermében. Kedden érkeztünk Bukarestbe autóval. A kb. 260 km-es útat Csíkszereda és Bukarest között 6 és fél óra alatt tettük meg. Ez az út normális körülmények között kb. 4 óra alatt megtehető, de sűrűn havazott végig az egész úton és emiatt nagyon lassan haladtunk. Anya nem győzőtt dicsérni a végén, hogy milyen hősiesen bírtam a hosszú utat.

Kezelő orvosaim prof.dr.Gheorghe Burnei és dr.Ileana Georgescu, mindkettőjüket sikerült mosolyra fakasztanom.

Az első nap jól eltelt, habár picit szokatlan volt a nagy jövés-menés, nehezebben aludtam el és rövidebbekre sikerültek a szundik mint otthon. Aztán délután, egyszer csak azt látom, hogy megjött a Mikulás(!) és képzeljétek, osztogatja az ajándékot mindenkinek. Anya mondta, hogy név szerint szólított és adta át az ajándekot, amit persze Ő vett át helyettem.

Kicsit aggódni kezdtem, amikor másnap újból megjelent. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi van... ennyire jó kisfiú vagyok, hogy negyedszerre is eljön hozzám vagy egyszerűen csak elszámolta magát. Harmadnap, amikor megint megjelent, akkor jöttem rá, hogy a Mikulás nemcsak öreg, hanem bizonyára feledékeny is. Elfeledte, hogy már otthon kétszer járt, meg itt is már volt kétszer...



A kezelésemről dióhéjban:

• Szerdán vért vettek tőlem, 3 fiolával (ami soknak számít), mert sok vizsgálatot írtak elő. Amint később megtudtuk, a véreredmények szerencsére mind jók, leszámítva az alkalikus foszfatáz szintet, ami magas, de az üvegcsontúságnál ez így szokott lenni.
  
  
• Csütörtökön kezdtük el az Arediás kezelést. Tulajdonképpen ezért mentünk Bukarestbe, ez volt az ún. főkezelés. Ez a nap már nehezebb volt, mint az első, ugyanis csak hetedik szurásnál a kézfejemen sikerült eltalálni egy megfelelő vénát, ami nem pattant el és amin simán befolyhatott az infúzió. Ez nagyon megríkatott engem is és anyát is :-( Négy óra hosszat folyt az infúzió, én ez idő alatt aludtam is egyet, mert napközben du. 2 és 4 óra között szoktam aludni és az infuziót 12 és 4 óra között kaptam. Röntgen vizsgálaton is voltunk, amit már nagyon kínosan viseltem a sok szuri után, és utáltam minden fehér köppenyes nénit. Semmi kedvem nem volt mozdulatlanul feküdni azon a hideg asztalon, hiába türelmetlenkedtek körülöttem.
  
  
• Péntek délelőtt voltunk neurológusnál és szemész szakorvosnál is. Megultrahangozták a szememet és szerencsére mindent rendben találtak. Folytatódott az Arediás infuziós kezelés, megint 4 óra hosszat tartott, amíg befolyt az 50 ml gyógyszeres folyadék. Anya mondta, hogy ma vettek vizeletmintát is, de ha ezt nem mondja, akkor észre sem veszem, egyáltalán nem volt fájdalmas.
  
  
• A szombat már egész jól telt. Apa is többet lehetett velünk, mivel ma nem volt munkában. Az infúzió a szokásos ideig tartott, aludtam is egyet közben, és nagyon vigasztalt a gondolat, hogy holnap megyünk haza.
  
  
• Vasárnap délben indultunk haza, délutánra haza is érkeztünk szerencsésen és este végre újból a saját ágyamban alhattam.
  
  

Az alábbi kisfilmen láthatod, hogy milyen türelmes vagyok, amíg megy az infúzió, valamint a kipárnázott kiságyamat is felvette apa.

24.12.2009 (vasárnap) * * * Karácsony előestéje * * *

Ma este minden kisgyerekhez megjön az Angyal. Nálunk is járt. Nézzétek az alábbi kisfilmen azokat a pillanatokat, amikor felfedeztem a karácsonyfát...





El is döntöttem, hogy én a karácsonyfát szeretem. Ez most már végérvényes. A kezdeti meglepetésből felocsúdva, azonnal elkezdtem felfedezni minden rajta lévő díszt: gömböt, fűzérdíszt, meg, amikor senki sem látta, akkor még az karácsonyfa égőket is tüzetesen megvizsgáltam.